Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dalszövegek

Adam lambert Trespassing(Átjárás)

 
Egy ideje már sétáltam,
Amikor szembetalálkoztam ezzel a táblával.
Az volt ráírva; „Ki vagy te és honnan jöttél?
Nem szeretjük a látogatókat,

Nincs átjárás.”,
Legalábbis így olvastam.
Nincs átjárás? Aha, francokat!
Várj, amíg elárasztalak.

Egy nap teljesen szétestem,
És ekkor láttam,
Hogy a tér, amibe belecsöppentem,
Talán a valóság lehet.
Nagyszerű volt,
Ekkor másztam meg ezt az optimista űrt,
És amint elértem a csúcsot,
Elkezdtem elveszíteni a fejemet…

Nem kell az együttérzés,
Nem fogok bőgni és nyavalyogni!
Az élet a fényem és szabadságom,
Akkor ragyogok, amikor akarok.

Törd be a képüket,
Nincs megállás,
Gyerünk!

Egy ideje már sétáltam,
Amikor szembetalálkoztam ezzel a táblával.
Az volt ráírva; „Ki vagy te és honnan jöttél?
Nem szeretjük a látogatókat,

„Nincs átjárás.”,
Legalábbis így olvastam.
Nincs átjárás? Aha, francokat!
Várj, amíg elárasztalak.

Szar sincs a táskámban,
Ezt elhiheted,
A szívem arany,
A testem üveg,
Ne már, drágám,
Nem látod?

Nem kell az együttérzés,
Nem fogok bőgni és nyavalyogni!
Az élet a fényem és szabadságom,
Akkor ragyogok, amikor akarok.

Törd be a képüket,
Nincs megállás,
Gyerünk!

Egy ideje már sétáltam,
Amikor szembetalálkoztam ezzel a táblával.
Az volt ráírva; „Ki vagy te és honnan jöttél?
Nem szeretjük a látogatókat,

Nincs átjárás.”,
Legalábbis így olvastam.
Nincs átjárás? Aha, francokat!
Várj, amíg elárasztalak.
Várj, amíg elárasztalak.
 
Adam Lambert Never Close Our Eyes(Soha Ne Hunnyuk Le A Szemünket)
 
 
Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni halálunk után.
Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,
Soha.
 
Nem akarom, hogy egy perc is kárba vesszen,
Nincs vesztegetni való időnk.
Egyikünk sem éri meg biztosan a holnapot,
A döntéseink csak rajtunk múlnak.
 
Felejtsd el a napfelkeltét,
Verd ki az álmot a szemedből,
Nem akarok egy másodpercet sem elvesztegetni veled,
Maradjunk így örökké.
Csak akkor válik jobbá,
Ha mi is akarjuk.
 
Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni halálunk után.
Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,
Soha.
 
Olyan nehéz elképzelni, hogy szerte fog foszlani,
De ami egyszer a magasba emelkedett,
Az le is fog hullani.
Miért nem élhetjük az életet következmények nélkül?
Miért nem élhetünk a pillanatnak?
 
Felejtsd el a napfelkeltét,
Verd ki az álmot a szemedből,
Nem akarok egy másodpercet sem elvesztegetni veled,
Maradjunk így örökké.
Csak akkor válik jobbá,
Ha mi is akarjuk.
 
Bárcsak örökké tarthatna ez az éjszaka,
Bőven van időnk aludni halálunk után.
Maradjunk ébren, amíg öregebbek nem leszünk,
Ha rajtam múlna, soha nem hunynánk le a szemünket,
Soha.
 
 
Adam Lambert Better Than I Know My Self(Jobban,Mint Én Saját Magamat)
 
 
 
Jéghideg,
Keserűbb, mint egy decemberi,
Téli este,
Így bántam veled…
És tudom, hogy
Néha hajlamos vagyok kijönni a sodromból,
És átlépem a határt,
Igen, ez az igazság.

Tudom, néha nehéz,
De soha nem tudnék
Elszakadni mellőled,
Nem számít, mit mondok.

Mert ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De tényleg szükségem van rá,
Hogy a közelemben legyél,
Hogy eltereld a figyelmemet a peremtől.
Ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De te vagy az egyetlen, aki ismer,
Jobban, mint én saját magamat.

Egész végig
Próbáltam úgy tenni,
Mintha nem számítana,
Hogy egyedül vagyok-e.
Legbelül tudom,
Ha elmennél,
Akár csak egy napig,
Nem tudnám, melyik irányba forduljak,
Mert elveszett vagyok nélküled.

Tudom, néha nehéz,
De soha nem tudnék
Elszakadni mellőled,
Nem számít, mit mondok.

Mert ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De tényleg szükségem van rá,
Hogy a közelemben legyél,
Hogy eltereld a figyelmemet a peremtől.
Ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De te vagy az egyetlen, aki ismer,
Jobban, mint én saját magamat.

Néha borús vagyok,
Hagytam, hogy túl messzire fajuljon.
Néha ellenszenves tudok lenni,
De próbálj meg belelátni a szívembe.
Mert most szükségem van rád,
Szóval ne okozz csalódást,
Te vagy az egyetlen dolog a világon,
Ami nélkül meghalnék.

Mert ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De tényleg szükségem van rá,
Hogy a közelemben legyél,
Hogy eltereld a figyelmemet a peremtől.
Ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De te vagy az egyetlen, aki ismer,
Jobban, mint én saját magamat.

Mert ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De tényleg szükségem van rá,
Hogy a közelemben legyél,
Hogy eltereld a figyelmemet a peremtől.
Ha el akartam volna menni,
Már rég megtettem volna,
De te vagy az egyetlen, aki ismer,
Jobban, mint én saját magamat.